Néhanapján mindnyájan úgy érezzük, hogy elegendő még egyetlen aprócska feladat és kicsúszik az irányítás a kezünkből. Ne hagyjuk! Jó szervezéssel és gyakorlati tippjeinkkel olyan könnyedén fogsz a teendők közt szortírozni és zsonglőrködni, hogy csodádra járnak még a profik is. Kétrészes cikksorozatunk általunk használt, bevált fogásokat mutat meg, melyek bevezetésével végleg búcsút mondhatsz az átláthatatlan időbeosztásnak.
Kép forrása: pixabay.com
Szeptember végén járunk, egy hónapja megkezdődött az óvoda, iskola, egyetemi oktatás, a nyáron kicsit lassúbb fordulatszámon működő munkahelyek is újra gőzerővel működnek. A reggeli indulás, a hétköznapok koordinálása nem kis feladatot akaszt a nyakunkba: a legtöbben nem csak a saját napunkat próbáljuk ésszerűen beosztani, de családtagjaink, párunk időbeosztására is tekintettel kell lennünk. Ki, mikor, mit eszik, hová kell eljutni a reggeli csúcsidőben, milyen számlát kell feladni, hol vár ránk hivatali intéznivaló, munkahelyi ügyek, délutáni program, vacsora, készülés a másnapra. Néha a saját tennivalóink is megsokszorozódnak, és bizony mindenkinek az életében vannak kiemelt intenzitású időszakok.
Anyukaként ilyen a tanévkezdés, főnökként az átszervezés ideje, a könyvelőknek az adóbevallás idején fúj füstöt a füle, a főiskolások pedig a vizsgaidőszak előtt próbálnak “túlélni”. Egyáltalán nem szükségszerű a kétségbeesés és kapkodás, ha megkeressük a számunkra legmegfelelőbb napirendi módszert, kedvünkre alakítjuk, majd lelkiismeretesen hozzáigazodva használjuk is, nap, mint nap.
Van, aki a papírhoz kötődik, ők az asztali naptárak, filofaxok, noteszek, bullet journalok és a kockás füzet elkötelezett hívei. Egy másik réteg ragaszkodik a digitális, szinkronizálható, emailezhető, nyomtatható online és gépesített rendszerekhez.
Vannak olyanok, akik szeretik egyesíteni a kettőt, bizonyos dolgokat online, míg másokat papíralapon működtetnek - jó módszer ez, ha van benne logika és mindkettőt kézben tudjuk tartani.
Olyanokról is hallottunk már, akik lazán azt mondják, átlátnak mindent, felírni felesleges, ne csipogjon a telefon, ne ordítson piros felirat a naptárban, ők mindent tudnak. Van ilyen is, akik tényleg zsenik, de a legtöbb esetben ennek a hozzáállásnak sírás a vége. És naptárvásárlás.
A naptár nagyon hamar lesz jó barát és féltve őrzött kincs, hiszen aki egyszer rászokik, hogy atom biztosan megtalál minden elvégzendő feladatot, információt, programot egy helyen, az soha többet nem akar fejvakarással egybekötött töprengésre áldozni.
A számunkra megfelelő forma, méret, beosztás megtalálása nem mindig sikerül azonnal, de ez ne szegje a kedvünket. Nem véletlen, hogy annyiféle naptárbelsővel találkozhatunk az üzletekben - a web áruházakról ne is beszéljünk! - hiszen ahány ember és ahány életforma, bizony annyiféle időbeosztási elvárás. Van, akinek létszükséglet, hogy az egész hónapot egyben lássa, ők gyakran A/3-as méretű naptárral operálnak, a falon. A legtöbben megelégszünk azzal, hogy az adott hét elénk tárul, ha rápillantunk a naptárra, míg a már-már percre lebontott naprendezők egész oldalt követelnek egy-egy dátumhoz.
Pár napnyi használat után az ember csak annyit érez, hogy megszállja a nyugalom: lehet, hogy nagyon sűrűek a napok, hetek, lehetséges, hogy reggeltől estig csak a határidős feladatok sorakoznak az adott oldalon, de mindezt nagyszerűen átszínezi a megnyugvás, hogy semmit sem felejtünk el, mert felírtuk. Bizony! A titok nyitja ez! A naptár figyelmeztet, esetenként még csipog is, hogy soron következik egy új feladat, egy meeting, de nyilvánvalóan ez csak akkor történik meg, ha mi gondoskodunk róla. Ha feljegyezzük a megfelelő helyen, ha időt szánunk rá, hogy megszervezzük és rá is nézünk.
Bátran kezdjük el akár már ma kialakítani a számunkra legmegfelelőbb rendszert, gyűjtsünk össze minden fontos hétről hétre ismétlődő feladatot, minden havi aktualitást, gondoljuk át, hogyan szolgálja a mi működésünket az adott ténykedés.
Elképzelhető például, hogy hetente többször főzünk, de péntek este már rettenetesen utáljuk elintézni a nagybevásárlást. Tekintsük át a hetünket és a körülményeket. Az emberek többsége szeret a hétköznapok utolsóján vásárolni, ráadásul nem egy hipermarket is - pont emiatt - akkor indítja az akcióját. Mit tegyünk ilyenkor, hogy elkerüljük a kapkodós, fele holmit elfelejtős, feszültséggenerálós élelmiszer beszerzést? Ha tudjuk, hogy keddenként hamar végzünk a munkánkkal, és nincs utána leszervezett program, a gyerkőcöt sem kell aznap szakkörre vinni, ne ragaszkodjunk a péntekhez. Kedden kevesebben vannak, rohannunk sem kell, minden adott a boltba menéshez. Ha a vásárlás kellemesen telik, a főzést sem fogjuk nyűgnek érezni, és jókedvűen, lelkesen tálalunk majd otthon.
Persze nem minden feladat szervezhető át szabadon. A munkahelyen általában nem kérdik, megfelelő-e az időpont, egyszerűen kapunk egy feladatot és kész. Ha szorít a határidő, még aprócska módosításra sincs lehetőség, pláne szó sem eshet másnapi elvégzésről.
Némely esemény fix dátumos, megkapjuk mikor és hol, eltérési lehetőség nincs. Pont emiatt fontos, hogy odafigyeljünk szükségleteinkre, és aminél opció az áthelyezés, azt mozgassuk. Ne legyünk azonban túlságosan engedékenyek sem. A merevség a napirend halála, görcsösséget és negatív érzést vált ki belőlünk, holott a célja pont az, hogy könnyítsen a fojtogató határidőkön. Csinálhatjuk például Dóra módszere alapján a következőt: ha van egy feladat, melytől igazán ódzkodunk, nehéznek tűnik, vagy egyszerűen nem érezzük hozzá a kellő motiváltságot; bökjünk rá. Oké, ez itt a nagy falat. Megcsinálom most? Nem, nem megy. Rendben. Akkor még kétszer elodázhatjuk, de a harmadik alkalommal, MUSZÁJ megcsinálnunk. Vannak helyzetek, mikor annyira nem akarjuk, hogy inkább gyorsan nekiugrunk, és túl is leszünk rajta. Ez is megoldás. De az sem gond, ha megvárjuk a megfelelő pillanatot az elvégzéshez, hiszen abszolút lehet, hogy a teendő ihletet kíván, és annak megérkezésével nem lesz nehézség a teljesítés sem.
A bejegyzésből is kiderült, hogy a rendszerezett feladatok segítségével rengeteget könnyíthetünk a sokszor igazán kimerítő munkanapokon, és jól szervezetté tehetjük a hétvégi pihenést is. A naptárunk, legyen digitális a laptopon vagy a telefonon, vagy akár papíralapú kalendárium, segít az egyensúly fenntartásában, hogy a legzsúfoltabb napok is játszi könnyedséggel, flottul érjenek véget. Nem kell hozzá más, mint önmagunk megfigyelése, némi gondoskodás és a következő bejegyzésünk, melyben elárulunk néhány gyakorlati mesterfogást.
Anyukaként ilyen a tanévkezdés, főnökként az átszervezés ideje, a könyvelőknek az adóbevallás idején fúj füstöt a füle, a főiskolások pedig a vizsgaidőszak előtt próbálnak “túlélni”. Egyáltalán nem szükségszerű a kétségbeesés és kapkodás, ha megkeressük a számunkra legmegfelelőbb napirendi módszert, kedvünkre alakítjuk, majd lelkiismeretesen hozzáigazodva használjuk is, nap, mint nap.
Van, aki a papírhoz kötődik, ők az asztali naptárak, filofaxok, noteszek, bullet journalok és a kockás füzet elkötelezett hívei. Egy másik réteg ragaszkodik a digitális, szinkronizálható, emailezhető, nyomtatható online és gépesített rendszerekhez.
Vannak olyanok, akik szeretik egyesíteni a kettőt, bizonyos dolgokat online, míg másokat papíralapon működtetnek - jó módszer ez, ha van benne logika és mindkettőt kézben tudjuk tartani.
Olyanokról is hallottunk már, akik lazán azt mondják, átlátnak mindent, felírni felesleges, ne csipogjon a telefon, ne ordítson piros felirat a naptárban, ők mindent tudnak. Van ilyen is, akik tényleg zsenik, de a legtöbb esetben ennek a hozzáállásnak sírás a vége. És naptárvásárlás.
A naptár nagyon hamar lesz jó barát és féltve őrzött kincs, hiszen aki egyszer rászokik, hogy atom biztosan megtalál minden elvégzendő feladatot, információt, programot egy helyen, az soha többet nem akar fejvakarással egybekötött töprengésre áldozni.
A számunkra megfelelő forma, méret, beosztás megtalálása nem mindig sikerül azonnal, de ez ne szegje a kedvünket. Nem véletlen, hogy annyiféle naptárbelsővel találkozhatunk az üzletekben - a web áruházakról ne is beszéljünk! - hiszen ahány ember és ahány életforma, bizony annyiféle időbeosztási elvárás. Van, akinek létszükséglet, hogy az egész hónapot egyben lássa, ők gyakran A/3-as méretű naptárral operálnak, a falon. A legtöbben megelégszünk azzal, hogy az adott hét elénk tárul, ha rápillantunk a naptárra, míg a már-már percre lebontott naprendezők egész oldalt követelnek egy-egy dátumhoz.
Pár napnyi használat után az ember csak annyit érez, hogy megszállja a nyugalom: lehet, hogy nagyon sűrűek a napok, hetek, lehetséges, hogy reggeltől estig csak a határidős feladatok sorakoznak az adott oldalon, de mindezt nagyszerűen átszínezi a megnyugvás, hogy semmit sem felejtünk el, mert felírtuk. Bizony! A titok nyitja ez! A naptár figyelmeztet, esetenként még csipog is, hogy soron következik egy új feladat, egy meeting, de nyilvánvalóan ez csak akkor történik meg, ha mi gondoskodunk róla. Ha feljegyezzük a megfelelő helyen, ha időt szánunk rá, hogy megszervezzük és rá is nézünk.
Bátran kezdjük el akár már ma kialakítani a számunkra legmegfelelőbb rendszert, gyűjtsünk össze minden fontos hétről hétre ismétlődő feladatot, minden havi aktualitást, gondoljuk át, hogyan szolgálja a mi működésünket az adott ténykedés.
Elképzelhető például, hogy hetente többször főzünk, de péntek este már rettenetesen utáljuk elintézni a nagybevásárlást. Tekintsük át a hetünket és a körülményeket. Az emberek többsége szeret a hétköznapok utolsóján vásárolni, ráadásul nem egy hipermarket is - pont emiatt - akkor indítja az akcióját. Mit tegyünk ilyenkor, hogy elkerüljük a kapkodós, fele holmit elfelejtős, feszültséggenerálós élelmiszer beszerzést? Ha tudjuk, hogy keddenként hamar végzünk a munkánkkal, és nincs utána leszervezett program, a gyerkőcöt sem kell aznap szakkörre vinni, ne ragaszkodjunk a péntekhez. Kedden kevesebben vannak, rohannunk sem kell, minden adott a boltba menéshez. Ha a vásárlás kellemesen telik, a főzést sem fogjuk nyűgnek érezni, és jókedvűen, lelkesen tálalunk majd otthon.
Persze nem minden feladat szervezhető át szabadon. A munkahelyen általában nem kérdik, megfelelő-e az időpont, egyszerűen kapunk egy feladatot és kész. Ha szorít a határidő, még aprócska módosításra sincs lehetőség, pláne szó sem eshet másnapi elvégzésről.
Némely esemény fix dátumos, megkapjuk mikor és hol, eltérési lehetőség nincs. Pont emiatt fontos, hogy odafigyeljünk szükségleteinkre, és aminél opció az áthelyezés, azt mozgassuk. Ne legyünk azonban túlságosan engedékenyek sem. A merevség a napirend halála, görcsösséget és negatív érzést vált ki belőlünk, holott a célja pont az, hogy könnyítsen a fojtogató határidőkön. Csinálhatjuk például Dóra módszere alapján a következőt: ha van egy feladat, melytől igazán ódzkodunk, nehéznek tűnik, vagy egyszerűen nem érezzük hozzá a kellő motiváltságot; bökjünk rá. Oké, ez itt a nagy falat. Megcsinálom most? Nem, nem megy. Rendben. Akkor még kétszer elodázhatjuk, de a harmadik alkalommal, MUSZÁJ megcsinálnunk. Vannak helyzetek, mikor annyira nem akarjuk, hogy inkább gyorsan nekiugrunk, és túl is leszünk rajta. Ez is megoldás. De az sem gond, ha megvárjuk a megfelelő pillanatot az elvégzéshez, hiszen abszolút lehet, hogy a teendő ihletet kíván, és annak megérkezésével nem lesz nehézség a teljesítés sem.
A bejegyzésből is kiderült, hogy a rendszerezett feladatok segítségével rengeteget könnyíthetünk a sokszor igazán kimerítő munkanapokon, és jól szervezetté tehetjük a hétvégi pihenést is. A naptárunk, legyen digitális a laptopon vagy a telefonon, vagy akár papíralapú kalendárium, segít az egyensúly fenntartásában, hogy a legzsúfoltabb napok is játszi könnyedséggel, flottul érjenek véget. Nem kell hozzá más, mint önmagunk megfigyelése, némi gondoskodás és a következő bejegyzésünk, melyben elárulunk néhány gyakorlati mesterfogást.
Szakmai tartalom: Naszáli Dóra Írta: Hujber Zsuzsanna
 | DorCo útravaló: “Az új rend kialakítására nincs jó időpont - vagyis van: a MOST. A csak most egy picit kihágok helyett, a csak most egy picit betartom, csak ma, csak most. Az anonim alkoholisták egyik főszabálya: csak ma nem iszom. Ugye nem szorul további magyarázatra. Ráadásul, ha még azt is tudod, hogy miért csinálod mindezt?! Csak ma betartom a saját szabályaimat, mert az a célom hogy…” |
A teljes bejegyzés Naszáli Dóra blogján, ide kattintva megtalálható.
Tetszett, amit olvastál? -»
- Kérsz belőle még? Friss posztokért és ajándék tudásanyagokért iratkozz fel hírlevelünkre (jobb oldalsávban)!
- Szeretnél a tettek mezejére lépni? Tematikus műhelyeinken megteheted! Kövesd őket a facebookon!
- Konkrét kérdésed van? Írd meg és válaszolunk!
RSS Feed
